~Karakter tulajdonságok
Megjelenés: Könnyen megállapítható alacsony, nem zömök testalkata, melyet csekély zsír és megfelelő arányokhoz igazodó izomzat jellemez. Összevetve, egy egészségesen soványka lány benyomását kelti, aki meg-megfeszíti végtagjait olykor anélkül, hogy bármilyen szempontból túlzásba esne. Tökéletességnek nem nevezhető, hisz testének vonalai nem mindenütt kergetik az általánosan megállapított hús-dogmákat, de az emberi szem előtt nem vész el az elf-jelleg. Némelyek szerint a hosszú haj sokkal jobban illik anyafajához, de a közvéleményre nem adhat sokat, hisz szőke fürtjeit röviden hordja, ahogy figurájához mérten a levegősebb, nyitottabb viseletet választja az elvárthoz képest. Nem lehet arcán fellelni a mosolyt, mélykék szemeivel találkozva azonban hamar rá lehet jönni, hogy a komoly maszk alól egy színpompásabb szellem kacsint vissza, egyáltalán nem ritkán.
Személyiség: Hiányos arcmimikája ellenére egy változatos egyéniséget mondhat magáénak, amit persze nem egyszerű kiismerni. A kacaj és vidámság, vagy a harag és gyűlölködés bár nem tartoznak viselkedési normái közé, közel sem non-reszponzív a világban és körülötte történő dolgok iránt. Humorérzéke persze ritkábban van egyvonalban másokéval: leginkább a fanyar, fekete és cinikus váltakozása vagy éppen keveredése, s leginkább akkor nyilvánul meg, mikor valamivel kapcsolatban úgy dönt, hogy kommentálnia kell. Gyakran nem odaillő, de éppen ezzel képes szórakoztatni önmagát, a halandók ugyanis ritkán hatják meg, vagy érdeklik, s mégis, nem egyszer zavarta meg már életüket olyan sugalmazásokkal, melyek mozgásba hoztak dolgokat. Valóban, ő nem szereti az unalmas világot, ahol mindenki megérti egymást és harmóniában él, a konfliktusok és a nyugtalanság, olykor zűrzavar sokkal izgalmasabbnak kecsegtetnek, s ha nem lenne képes más istenségtársai előtt elrejteni, de inkább elferdíteni alkalmi beavatkozásait annyira, hogy azok ne látszódjanak súrolni az általános érdekeket.
Igazi hatalma azonban másban nyilvánul meg. Mint Riel egyik legelső társa, korán nyilvánvalóvá vált, hogy egyedi rálátása volt a környezetében történi dolgokra, s legfontosabban azok miértjeire. Már akkor úgy tűnt, hogy mindig a megfelelő alkalmakkor állt készen a megfelelő eszközökkel, hogy aztán a lehetőségeket úgy használja ki, hogy a végkifejlet a lehető lehgkedvezőbb legyen, bár nem mindig sikerrel. Istennőként ő sosem kutatta a válaszokat a az őt foglalkoztató nagy kérdéseire, hiszen ő már eleve érzi valamennyit, csupán ki kell bogoznia a szálakat, éppen úgy ahogy az események fonalait is, melyekből a jövőt szövik halandók és halhatatlanok egyaránt. Hogy őt éppen mikor mi hajtja az egyetlen, amit önmagán kívül senki más nem tudhat biztosan.