Hasonlóan a flügelekhez, ők is kifejezetten arra lettek teremtve, hogy a többi istent és fajt kiiktassák, és még jobban hozzájuk hasonlítva őket, igen eredményesen tették mindezt. Ezek a kibernetikus teremtmények érzelemmentesen söpörtek végig bárki olyanon, ha azt parancsba adták neki – mágikus gépfegyvereiknek és pajzsaiknak semmi sem szabott határt, csak a többi igazán merész faj, amikor a háborúk kezdtek kiegyenlítődni.
Amint viszont az összes csata lezajlott, úgy tűntek el a felszínről, mintha soha se léteztek volna. Egyesek a későbbiek folyamán még kérdőre is vonták őket, s bizony senki se hibáztathatja eme kételkedő személyeket, mivel tökéletesen eltakarítottak maguk után.
Nola, a mostani Deus mégis rájuk talált, berozsdásodva, és lepusztítva. Csak egy volt közülük, aki aktívan figyelte a fenn zajló eseményeket, és magába programozott olyan dolgokat is, ami a többi ex machina számára nem létező fogalom volt: érzelmeket.
Ő volt az, aki szövetséget kötött az ember nővel, és később így Nola istenné emelhette őt; ezt a hatalmat kiaknázva pedig megáldotta egykori fajtársait érzelmekkel, még ha humanoid testet nem is akart nekik adományozni.
Rozsdáikból felkelve, újdonsült érzéseikkel a háborúban ezek a gépek kissé meg voltak illetődve; sok gyilkolás, könyörtelenség vagy épp könyörület árán tudták helyrerakni magukban, hogy mi mit jelent, és számukra a Felszabadulás utáni csaták ki is merültek tapasztalatszerzésben magukról, s a világról.
Figyelmen kívül hagyva a maguk körül zajló háborút, elvonultak egy olyan vidékre, mely kalkulációjuk szerint tökéletes élőhellyé válhatott számukra; így talán ők voltak azok, akik a legkevésbé vettek részt a felesleges mészárlásokban, valamint, akik megőrizhették régi fajtársaikat, és még újakat is kaptak melléjük.

Általános jellemzőik:
Az ex machinák, mivel gépek, építtetésüktől függően elég sokfélék lehetnek. Vannak emberszerűek, néhányak inkább állatokhoz hasonlítanak, ám akadnak olyanok is, melyek csupán összetákolt roncsok. Ha egy ilyen gép tökéletesen más fajhoz hasonló kinézetű, általában akkor is van rajtuk valami mechanikus, mely alapján felismerhetőek – például sokuknak hangjuk akadozós, mozgásuk nem tökéletes, vagy szemük gépiesen villog.
Egymás között mindig azt értékelik a legjobban, hogy mennyire tudnak hasznosulni ahhoz képest, hogy miképp gyártották őket. Ha egy védekezés céljából létrehozott ex machina akkor képtelen lesz érvényesülni, ha offenzívan akar cselekedni.
Más fajokkal szemben elég nyitottak, mindenkinek tesztelik az új érzéseiket, persze van, aki ezt elég negatívan élik meg; náluk teljesen szubjektív a gonosz és a jó, szóval nem feltétlen fogják fel, hogyha olyat tesznek, mely a más fajok megítélése szerint rossz.
Egy ex machinának nincs konkrét elhasználódási ideje, így lényegében halhatatlanok, hacsak az a rozsda nem fog rajtuk. Egy idő után viszont szokásuk kitörölni a memóriájukat, hisz semmilyen elme sem bírhat ki több ezer évet…
Neveiket általában gyártási szám és jellemzőik alapján kapják vagy választják, sokan ezeknek a rövidített verzióját használják.

Gyengeségeik és erősségeik:
Az ex machiná-k igen fejlettek technológiában, és ezt mágiával párosítva aknázzák ki. Nem használnak puskaport vagy lőszert, mint az emberek, saját életenergiájukat töltik bele gépfegyverükbe és lövik ki, vagy vonják maga köré pajzsként, esetleg interfészeket idéznek meg különböző célokból. Ez azzal a hátránnyal jár, hogy minél többet támad vagy védekezik egy ex machina, annál gyorsabban merül le, és ha csak nincs egy szövetséges a közelben, aki olyan helyre vigye, hogy feltöltődjön, akkor könnyen ellenségei markába kerülhet.
Egyéb gyengeségeik közé sorolható, hogy bár érzelmekkel fel lettek szerelve, józan paraszti ésszel nem, és így gyakran elmaradnak egy ember leleményessége mellett. Minden egyes félresikerült lépés után újra akarják tervezni amit addig akartak, egyszerűségre képtelenek, és az, hogy mindenben logikát keresnek, rosszabb esetben kisütheti a memóriájukat.

Életük napjainkban:
Ezek a kibernetikus teremtények egy sivatagos földrészen élnek, azon belül is a Deria nevezetű országban. Szerény „életet élnek”, csupán egy fedél van a fejük felett, mely telítve van olyan szerkezetekkel, amik a napfényt energiává alakítják át, és így azt az ex machinák töltőrendszerébe juttatják, valamint néhány fúrószerkezettel is rendelkeznek, melyek olajt szipolyoznak ki a földből.
Nincs kifejezett uralkodójuk, mégis, az egyetlen ex machina, akinek bármikor követik bármilyen parancsát, az Usyator Scyther, egy katonai célokra létrehozott harci gép, és bár kibernetikus életforma lévén nincs neme, külső ismertetőjegyei alapján a többi faj férfiként ítélné meg.
Nincsenek kialakult szokásaik vagy ünnepeik, bár dolgoznak azon, hogy ők is hasonlóakkal rendelkezzenek; de az, hogy ők örüljenek valaminek vagy gyászoljanak valamit, esetleg bármi hasonló, aminek köze van érzelmekhez, új nekik.