A tündérek történelme messzire nyúlik vissza, ám bármennyire is hátra akarunk menni benne, mindenhol ugyanazt találjuk: hogy a faj legtöbb tagját bebörtönözték az elfek, mivel olyan sok játékot vesztettek ellenük. A több milliós populációból csak néhány százan maradtak szabadon, és az se segített rajtuk, hogy ők voltak a legerősebb és legbölcsebb példányok. Sanyarú sors volt ez számukra, hiszen bármit tehettek, nemzetük így apróbb volt még az emberekénél is; így az volt a tervük, hogy várnak.
Ez a terv pedig működött – évszázadokon át elszigetelték magukat egy erdőben, ahol királynőjüket éltették mágiával, így bár a generációk felbukkantak majd tovatűntek, ő még mindig élt. Mikor úgy érezte, elég varázserőt gyűjtött össze, egy ősi fához sétált, és szabadjára engedte a sokáig gyűjtögetett energiát, hogy kapcsolatba lépjen a természettel… az pedig válaszolt, a fa képében. A királynő, aki mára már az istennőjük, és maguk között a tündérek már csak úgy emlegetik, hogy Anya, szövetséget kötött a természettel, így egyszerű fajtársai között szétosztotta annak ősi erejét; azok, akik addigra már hatalmas erővel bírtak, eggyé váltak elemükkel, lehetett az fény, tűz, vagy villám, a gyengébbek viszont megmaradtak humanoid alakjukban.
Bebörtönzött társaik is észrevették a változást, mely hamarosan előnyükre is vált; ahogy eljött a Felszabadulás, szétzilálták az elfeket, majd hazatértek társaikhoz. Nem vettek részt a háborúban, mivel a természet ezt előre látta, se megígértette velük – maradjanak ki ebből, mivel felesleges mészárlás, melyet nem hagyott jóvá sem ég, se föld, s nem szükségszerű.
Együttes erejükkel és az Anya segítségével leszakítottak maguknak egy földrészt, mely egy kisebb szigetcsoporttá szakadt szét, és ahol a természet a lehető legkülönfélébb megjelenésében megtalálható, s elzárták magukat oda, amíg lenyugszanak a kedélyek; bár tudták, hogy ez a nyugalom se tarthat örökké.

Általános jellemzőik:
Ha valaki találkozik egy tündérrel, akaratlanul is valami furcsa érzés tölti el; olyan érzelmek uralkodnak el rajta, mely annak elemére jellemző. Egy tűztündér furcsa, szenvedélyes fellángolást vagy akár dühöt idézhet elő, míg egy víztündér jelenléte nyugtató, esetleg fásító lesz.
Minden tündér egyedi – egyeseknek masszívabb, míg másoknak kecsesebb alakja van, az egyetlen közös bennük, hogy az átlagmagasságuk ~másfél fejjel kisebb, mint az embereké.
A leggyengébb példányoknak csupán a szemükből tükröződik, milyen természeti jelenséggel bírnak, de ahogy erősödnek és egyre többet használják erejüket, testük is szépen eggyé válik elemükkel. Legvégső alakjuk egy humanoid elemi forma, s maguk között úgy tartják egymást a legtökéletesebbnek.
Más fajokhoz általában barátságosan állnak hozzá, pontosabban nem ellenszenvesek, ha nem muszáj, de ha valaki kiérdemli egy tündér haragját, nos, sokszor az egész faj dühére számíthat.
Gyermekként a legfőbb jellemzőjük alapján hívják egymást, vagy a legegyszerűbb módon: „Te”. Mikor elég bölccsé válnak, sajátot választanak maguknak, vezetéknévként pedig sokszor azon felmenőik nevét választják, akikre büszkék.
A tündérek általánosan százötven évet élnek „aktívan”, ezután ellátogatnak egy elemükhöz kapcsolatos helyre, s eggyé válnak a természettel, úgy figyelik tovább a világ történéseit.

Gyengeségeik és erősségeik:
A tündérek mágikus erejét mindig a körülöttük lévő természet hordozza magában a régi szerződés értelmében; így viszont nekik nem kell úgy megterhelniük szervezetüket, mint például a sárkányoknak, kik a semmiből teremtik elemi képességeiket, mivel ők az elemüket használják fel, mely körülveszi őket. Ennek hátránya, hogy ha olyan környezetbe keverednek, ahol a velük született természeti elem nem található meg, akkor legyengülnek, hisz saját testüket kell felhasználniuk a mágiáikhoz, mely hosszú távon nem túl kifizetődő, bár ha aztán visszatérnek a nekik megfelelő élővilágba, testük képes teljesen regenerálódni.
Fizikai erejük attól is függ többek között, hogy milyennek születnek; például egy sziklatündér nyilván sokkal eredményesebb lesz a pusztakezes harcban, mint egy szél elemű társa.

Életük napjainkban:
Lakóhelyük egy szigetcsoport, s azon belül is egy ország, minek neve Nydania. Királynőjük Tidal Nyra, egy víztündér, ki erejének demonstrálásával került hatalomra harmincnégy évvel ezelőtt, és kijelentette, hogy csak akkor válthatják le, ha őt magát is legyőzik. Elégedettek lehetnek a tündérek az uralkodásával, hisz a több évtized alatt még senki se hívta ki őt párbajra.
Ők maguk nem ünnepelnek semmit; saját vallásuk szerint számukra minden nap egy ünnep, egy ajándék a természettől, és igyekeznek úgy is megélni azokat, illetve a még elkövetkezendőket.