Ha valaki meghallja az „elf” szót, egyből a tökéletességet kifejező jelzők jutnak eszébe – halhatatlanság, karcsúság, kecsesség, szépség… nap-estig lehetne sorolni ezeket a tulajdonságokat. Persze mindezek közül nem mind igaz, hisz ők se halhatatlanok, csupán sokáig élnek s lassan öregednek, illetve nem mindegyikük karcsú, kecses, szép; no de nem az illúziórombolás miatt vagyunk mi itt – de becsületükre szóljon, hogy hosszúkás füleik igazán elbűvölőek.  
A Felszabadulás előtti időkben ők tudhatták maguknak a legnagyobb nemzetet, és mindenki félte hatalmukat. Fajokat vontak uralmuk alá, rabszolgákká tették őket, és mindeközben csak hódítottak tovább. Egyetlen gondjuk volt csak; hogy egy Jibril nevezetű flügel fénykoruk előtt nyolcszáz évvel elpusztította fővárosukat, mindezzel megakasztva technikai és mágikus fejlődésüket egyaránt.
Mikor eljött a Felszabadulás, majd az azt követő háborúk, a rabszolgáik belülről kezdték el pusztítani az elf nemzetet. Amikor úgy-ahogy sikerült visszaverniük a lázadást, realizálniuk kellett, hogy ők ehhez a háborúhoz kevesek – mind technikai, mind mágikus visszaesésük jelentős volt, ráadásul mire ebből elkezdtek kilábalni, a belső pusztulás vetette vissza erejüket. Mivel istenük látta, hogy ebben a csatában az a veszély fenyegetheti az elfeket, hogy elpusztítják saját magukat, belerohanva egy egyoldalú harcba, elkerítette őket egy biztos helyre, ahová csak ők léphettek be. Azóta mágikus téren igencsak fejlettek lettek, még ha technikában el is maradtak a többiek mögött – s egy biztonságos országban várják a következő háborút, immáron felkészülve.

Általános jellemzőik:
Az elfek távolról nem sokban különböznek az emberektől, ám valójában sokkal hosszúkásabb és kecsesebb az alakjuk, ennek hatására pedig mozgásuk is nagyon dinamikus, jól irányított.  Fülük hosszúkás, ám nem egy egyszerű sémán alakul; egyeseknek hosszabb, másoknak rövidebb, néhányaknak hegyes, de vannak, akiknek tompa, sőt, ágszerűen elágazott fülecskéket is láttak már. Elkényelmesedett létük miatt testüknek nem volt szüksége szőrre, így a hajon és szemöldökön kívül nem is található rajtuk semennyi; de ahogy a faj újul, még az effajta testszőrfajták is egyre ritkulnak.
Az elzárkózott élet miatt nem igazán tudnak bánni más fajokkal, és ugyanolyan könnyed arroganciával igyekeznek kapcsolatot teremteni másokkal, mint ahogy maguk között beszélnek.
Hosszú, sokszor százéves létük miatt elég lassan öregednek, és legalább ötven évnek el kell telnie, hogy külsejük egyáltalán egy emberi kamaszhoz hasonlítson.
Általában könnyed neveket választanak maguknak, például Feel, Cirindë, vagy Ireth, emellé pedig klánjuk nevét rakják, mely sokszor egy természeti jelenségre utal ősi nyelven.

Gyengeségeik és erősségeik:
Az elfek, lévén elfoglalják a hetedik helyet az Exceed listáján, kiemelkedően teljesítenek mágiában, és ez is hozzájárul hosszú életükhöz. Legfőképp a mentális alapú mágiát részesítik előnyben, mint például az illúziók, érzelem esetleg hangulatirányítások, de ezektől eltérőket is látni természetesen. Ezen kívül úgy-ahogy értenek a fegyverekhez is, ám tudományuk gyakorlatilag megáll a hagyományos kardok és íjak szintjén. Fizikai állóképességük átlagos, sokuknál attól függ, hogy inkább mágiahasználatra, vagy harcosi készségekre specializálódik-e.
Gyengeségnek felróható ennél a fajnál, hogy technikai elmaradásukat képtelenek voltak felhozni, és ezt az űrt csak mágiával tudják betömni, így inkább arra is helyezik a hangsúlyt, és a technikára való specializálódást mára már szinte teljesen elhagyták, ez pedig gyakran jelenthet hátrányt számukra.

Életük napjainkban:
Eredeti hazájuk elhagyása után istenük létrehozta a Mirymeth nevű, hatalmas, ősi fákkal elkerített országukat, melyet más faj még csak megközelíteni se mert – mindenki azt mondja, valamilyen ősi erő veszi körül, mely az elevenjüket érinti meg, és halálra rémiszti őket, s ha valaki mégis betér oda, nagy eséllyel eltéved, legrosszabb esetben örökre. Az elfek uralkodója egy Eldaer nevezetű, több, mint százötven éves férfi, akinél jobb királya eddig talán még nem volt ennek a nemzetnek; minden egyes problémát a szívén visel, és bárki kérhet tőle audienciát.
Évente egy ünnepséget, és egy emléknapot tartanak: az ünnepség mindig év közepén van, mikor a legbőségesebb a termés, ilyenkor a jólétet és magát a termékenységet ünneplik. Az emléknap év végén arra szolgál, hogy meggyászolják régi hazájukat és kultúrájukat, valamint egy jó újévért fohászkodnak.