Földrajza:
Eme ország a víz alatt helyezkedik el, és a független területek is a környező tengereket, óceánokat jelentik. Az ismert legmélyebb ponton helyezkedik el, és lakóik, a szirének, vízi növényekből vagy sziklákból kialakított házakban élnek.  

Gazdaság, kereskedelem:
Adrirelle gazdasága egészen virágzó, mintha nem is a megszokott értelemben; a víz alatt tökéletes helyet tudtak kialakítani maguknak, hogy különböző, ehető vízinövényeket termesszenek. Ezen kívül nagyon nagy népszerűségnek örvendenek a különféle halak, polipok és egyéb „tengeri gyümölcsök” – tökéletes tápanyag számukra, így a kereskedelemre sincsenek igazán rászorulva, hisz a felszíni fajok általában felszínen használható dolgokat gyártanak s azokat cserélgetik, ez pedig a sziréneknek nyilván nem túl… előnyös.
Az pedig szintén rossz pont, hogy az egyetlen igazán jó dolog, amivel kereskedni tudnának, a tengeri élővilág; ám más fajok nagyüzemben horgásznak. Természetesen ezt a szirének nem nézik túl jó szemmel, minden egyes ilyen tengeri vadászt elkapnak, ha tudnak, és utána őket sose látják viszont…

Társadalom:
Nem nagyon tudják itt megkülönbözetni egymást a szirének – nem alapján képtelenség, hisz mindenki nő, a származás is kizárt, hisz szinte mindenki Laira leszármazottja, más szempont pedig még nem jutott eszükbe; végül is, ők a legkevésbé intelligensek a civilizált fajok között.
Így hát mindenki valamifajta egyenlőségben él egymás mellett, épp ezért volt, hogy könnyen felemelkedett egy királynő a semmiből, azt állítva, hogy ő Laira első lánya. Levette a kormányzás terhét a többi szirén válláról, ő pedig hatalmat kapott, mindenki jól járt; Cassandra pedig uralkodóként szívén visel minden problémát, eddig legalábbis nagyon segítőkésznek tűnt.  

Kapcsolatai:
Több fajhoz hasonlóan, ők is elég elszigetelten élnek, habár a vámpírok mintáját követve, ők is többször feltűnnek, hogy személyeket raboljanak. Itt is vezető helyen állnak az emberek, de ám nem vetik meg az elfeket se, vagy ha más nincs, akkor bármely egyebet.
Viszont ahogy cserélődnek a generációk, az újabb gyermekek már nem igazán érzik át a régi háborúk terhét, és sokkal nyitottabbak mások felé, így feltárva a lehetőséget, hogy másokkal szövetséget vagy épp az ellenkezőjét kössenek.