~Karakter információk
Név: Merrida
Nem: Lány
Életkor: 18
Faj: Törp
Származás: Harven Fell
Hűség: Törpök
Foglalkozás: Ásványvadász, és Kutató
~Karakter tulajdonságok
Megjelenés: 140 cm magas, és 40 kg súlyú. Hosszú, fenékig érő, világosvörös hajzuhataggal rendelkezik. A haja nehezen kezelhető, hullámos és kócos, gyakran meggyűlik vele a baja, ha éppen egy egyenesebb frizurára vágyik. Virító égszínkék szempárja nem éppen tartozik az átlagos dolgok közé, s talán ez is azt erősíti meg, hogy egy cseppet sem átlagos leányzó. Édesanyja törp génjeinek köszönhetően viszonylag zömök testtel rendelkezik, legalábbis semmiképp sem alultáplált. Édesapja elf génjeinek köszönheti szépségét, és átlagnál nagyobb testmagasságát. Általában barna csizmát, barna szőrmés - kapucnis kabátot, egy rövid felsőt, egy rövid szoknyát, egy hosszú sötét harisnyát, bőrkesztyűket, és egy narancssárga sálat hord. Az ékkövek és drágakövek mindig megtalálhatóak a kiegészítői között, mint ékszerek, vagy éppen mágikus tárgyak, fegyverek.
Felszerelés: Sok-sok ékszer, kiegészítő, és természetesen mindben egy szép drágakő. Ezen kívül egy-két oldalára csatolt erszény, amiben a fontosabb dolgait tartja. (pénz, ékkövek, kiscsákány, véső, kis kalapács, csipesz, nagyító és csiszoló a szakmájához, kisebb fiolák a por alapú ásványokhoz, stb.)
Személyiség: Bátor, magabiztos, határozott, és nagyon makacs lány. Nem szereti, ha megmondják neki, hogy mit csináljon, vagy ha ledurrogják valami miatt. Ilyenkor általában megsértődik és egy kicsit agresszívabb viselkedésmódot vesz fel. Ezen kívül azonban nagyon kedves, és barátságos, de meg vannak a maga szépséghibái. Szereti, ha felnéznek rá, vagy ha megszeretgetik, ám ennek ellenkezőjét a legkevésbé sem. A hasát és az ásványokat mindennél jobban szereti, és nem ritka, hogy ha ezek a dolgok szóba kerülnek, önző lesz. Gyakran mosolyog, és ilyenkor csak úgy árad belőle az energia és a boldogság, ám mint mindenkinek neki is megvannak azok a bizonyos szürke napjai, amikor örülne, ha mindenki békén hagyná, vagy éppen csak egy kedvetlen, érzéstelen kőszoborrá válik. A tudásszomja és a kíváncsisága egyenesen kielégíthetetlen, így nem ritka, ha könyveket látsz nála, vagy éppen kutakodni látod egy tökéletes ásványlelőhelyen. Az idegeneknek még azt sem hiszi el, amit kérdeznek, elég bizalmatlan tud lenni, és udvariatlan, ha egy, vagy több bizonyos illető nem szimpatikus neki. Mindent összevetve, ha elnézed neki a bohókás természetét, egy egész aranyos lányt tudhatsz a barátaid között.
Szokások, ismertetőjegyek:
- Törp léte ellenére egy kicsit magasabb mérettel rendelkezik, mint fajtársai, s emiatt egy kicsit kitűnhet a tömegből.
- A drágaköves kiegészítőit szinte sohasem veszi le, ez is egyfajta ismertetőjegye.
- Az ékköveivel gyakran szórakozik, például forgatja az ujjaival, vagy esetleg dobálgatja, majd elkapja őket.
- Gyakran elbambul, és ilyenkor vagy csak néz a nagy semmibe, vagy pedig éppen mélyen elgondolkozik valamin.
Erősségek:
- Nagyon jó érzéke van a mágiához, és az értékbecsléshez.
- Remek memóriával rendelkezik, gyorsan megjegyez mindent, akár hosszútávon is.
- Megérzi, a személyek közötti mentális összhang milyenségét.
- Jól bírja a brutális meleget, és huzamosabb ideig a szárazságot is.
Gyengeségek:
- Nem tud úszni, fél a mélyvíztől.
- Undorodik a rovarok nagy részétől, egy-kettő fajtától még fél is.
- Utálja a hideget, nagyobb fagyokban gyengül a koncentrációs készsége.
- Elhanyagolja a szociális kapcsolatait
~Előtörténet
- Végeztél már az adagoddal, te lány? Mindig csak a baj van veled. – morrant rám ismét a felelősöm, de én csak megvakartam a fejem, és elnevettem magam.
- De tudja felelős úr.. annyira szépek ezek a drágakövek, és én elő tudom hozni belőlük az igazi szépségüket is. – a szemeim csak úgy ragyogtak, mint a kezemben lévő rubintvörös drágakő. Imádtam a munkámat, de nem a bányászat miatt, hanem inkább a kövek miatt. Ezek az ásványok jelentettek számomra mindent.
- Szépség, szépség.. igazi szépség? Akkor lesz igazi szépség ez a hely, ha teljesen kiürítjük a tartalmát. Nem azért fizetünk, hogy holmi köveket csiszoljál, hanem hogy kibányászd őket. A szerencsétlen apádtól örökölted ezt a szépségmániát, de jobb, ha ezt itt elfelejted. Most pedig dolgozz tovább! Mire visszajövök, végezz az adagoddal, mert megkapod a magadét. – morogta, majd megfordult és elsétált. Mindennap ez megy. Ők nem értik meg, hogy én mit látok ezekben a szép kövekben. Rossz helyre születtem, de ez ellen egyelőre sok mindent nem tehetek. Addig is élem tovább az életem, és csiszolom azt a kevés csiszolatlan drágakövet, amit eltudok lopni az elszámolás előtt. Én nem akarok kárt okozni senkinek, de nem tudok csak így itt állni, és nézni, ahogy elviszik a bányászati kincseket csiszolatlanul a sárkányokhoz. Úgy érzem, hogy minden csillogó ékkő engem szólít, hogy ruházzam fel hatalommal, és addig csiszoljam, míg teljes pompájában nem ragyog. Az anyai családfám már ősidők óta a bányászati céhben dolgozik, ezért nekem is ez a munka jutott kisgyermekkoromtól kezdve mostanáig. Mivel elég távoli munka ez a bűvöléstől, és az ékszerészettől, így esélyem sem volt átjutni egy olyan helyre, ahova én szerettem volna. Maradt a kőkemény fizikai munka, és a sok tufa dolgozó, akik nem értették meg, hogy azok a törpék, akik a csiszolt drágakövekkel foglalkoznak, miért olyan boldogok. Pedig én megértem őket, sőt! Minden vágyam, hogy olyan lehessek, mint ők. Persze ezt a munkát sem vetem meg, hiszen imádom ki vésni is a drágaköveket születési helyükről, hogy aztán együtt, egy szép nagy rakáson ragyoghassanak. Rubint, smaragd, gyémánt.. számomra mindegy, csak ásvány legyen. Talán egyszer majd eljutok az álmaim céhébe, de addig ki kell tartanom, és be kell érnem annyival, amennyit kaphatok. A műszakom végén, és miután leellenőrzött a felelősöm, végre hazamehettem pihenni. Nem laktam messze a bányától, az a ház, amit anyám rám hagyott, szerencsére pont tökéletes volt ehhez a munkahelyhez. Amint hazaérek, előkaparom a kulcsom, bedugom a kulcslyukba, majd elfordítom, és amint kattanást hallok benyitok az apró faház apró szobájába. Üres, mint mindig. Amióta anya itt hagyott, azóta senki sem vár engem itthon. A helyiségben szanaszét vannak a felszerelések, a takarók, s párnák a földön hevernek, és a kis konyharészt is majd megeszi a kosz.
- Egyszer rendet kellene tennem. – jegyzem meg magamnak, majd ledobom a táskámat a kanapéra, és szépen lassan én is utána ugrok. Fárasztó a bányászás, de nem fáraszt le olyannyira, hogy ne tudnék mást csinálni miután hazaértem. Öt perces szundi után elő is kaparom a táskámban lévő drágaköveket, a vésőmet, a csiszolómat, és neki is látok az édes-kedves hobbimnak. Minden napom így telik amióta édesanyám eltűnt itthonról egy szó nélkül. Én nem aggódok miatta, hiszen biztos csak apánál van.. de azért kellemetlenül érintett a dolog. Amióta az eszemet tudom, ő vigyáz rám, és évente egyszer-kétszer még apa is el szokott nézni hozzám. Nem váltak el, dehogyis. A szerelmük ugyanolyan, mint húsz évvel ezelőtt, csupán csak a két faj nem igazán szívleli egymást.. így nehézkés nekik mindig a továbbmaradás. Viszont most már fél éve, hogy anya eltűnt, és az óta szenvedek a munkával. Nem panaszkodok, mint mondtam szeretem a munkát.. csak hát lehetne jobb is. Minden délutánom azzal telik el, hogy csiszolom a köveimet, vagy éppen olvasok a bűvölésről. Persze még egyszer sem mertem megpróbálni az utóbbit, de mostanában egyre elszántabbnak érzem magam. Talán valahogyan mégiscsak meg kellene próbálnom bevágódni egy másik céhmesternek? Talán. Addig is, míg eldöntöm, ne számítsak változásra.
Újabb hetek teltek el, és végre már nem ott állok, ahol eddig szoktam. A barlang mélye helyett egy ajtó előtt állok, és próbálom összeszedni a bátorságomat a kopogásra. Meghallottam, hogy egy másik céh, tanoncokat keres, és hát.. mindenki tudja, hogy amióta az eszemet tudom, erre vágyok. A céh az átlagos tárgyak megbűvölésével foglalkozik, a tanoncaikat pedig kiképzik a bűvölés csínjára-bínjára. Itt van számomra a nagy lehetőség, nem is tépem tovább a türelmemet, megteszem az első lépést. A kopogásom után hamar be is hívnak, és én engedelmesen át is lépek a kitárult ajtó túloldalára. Egy kellemes, és családi hely fogad engem. A kandalló lángja intenzíven lobog, különleges kristályok töltik be a világítás szerepét, az asztalokon pedig csodaszép ékkövek sorakoznak. Lassan odalépek az egyikhez, ami épp olyan vörös, mint amilyenekkel én szoktam foglalkozni. Óvatosan nyúlok feléje, ám ekkor hangos kiáltásra leszek figyelmes.
- Állj! Legalábbis ha nem akarsz felrobbanni. Tudhatnád, hogy nem minden az, aminek látszik, főleg ebben a szakmában. – morrant rám először szigorúan a férfihang, bár a végére egész kedves hangszínt vett fel. Amint megfordulok egy idősebb törp férfi alakja jelenik meg előttem. Már az első pillanattól kezdve sejtettem, hogy ő lesz az én céhmesterem, és lám.. igazam is lett.
- Elnézést kérek. Merrida vagyok, és a tanonc posztra jelentkezem. – húztam ki magam, hiszen jó benyomást akartam kelteni a férfinak, bár a koncentrációm nehezen maradt meg egy helyben, mivel a terem telis tele volt csodaszép kövekkel, amik valamiért sokkal jobban vonzottak, mint az idős törp bácsik.
- Örülök, hogy eljöttél. Ma megkezdődik a próbaidőszakod, és ha tehetséges vagy.. maradhatsz. – mondta szigorú pillantással megspékelve, miközben a szívem egyre hevesebben és hevesebben vert. Elkezdődött az életem első komolyabb lépcsőfoka, és innentől kezdve már minden csak rajtam múlott.
A tanításaim hetei, és hónapjai gyorsan elreppentek, és mivel ügyesen bántam a mágiával, hamar feltornásztam magam egy olyan posztra, ahol személyesen a mestertől tanulhattam meg minden fortélyt a szakmában. Rá kellett jönnöm, hogy az elmélet és a gyakorlat egyáltalán nem hasonló, főleg ha mágiáról van szó. De szerencsére mivel a véremben volt, gyorsan ráéreztem a ritmusára, és onnantól kezdve már minden könnyedén ment. A drágakövek csak úgy forogtak az ujjaim között, a mágia csak úgy járta át az általam érintett tárgyakat, a szívem csak úgy dobogott, s az elmém pedig majd kicsattant a tudásszomjtól. Boldog voltam, hogy végre azzal teltek a mindennapjaim, amit szerettem. Ez nagyon fontos egy törp (és bármilyen élőlény) számára, és mivel a tehetségem teljesen kiforrhatott itt az elmúlt hónapokban, végre meg tudtam már állni a saját lábamon. Hivatalosan is Ásványkutatóvá, és Tárgybűvölővé léptettek ki, ezzel együtt pedig megérettem arra, hogy elhagyjam a hazámat. Amióta elkezdődött Riel és a felszabadítás időszaka, nem lehetett mindent a véletlenre bízni, így egy komplett felszerelés nélkül életveszélyes lett volna kilépni a városon túlra. Most viszont elég magas szintre fejlődtem, hogy kiléphessek a falakon túlra, és megkereshessem a szüleimet, na meg persze felfedezhessek több száz drágakőlelőhelyet. A mesterem ellátott jó tanácsokkal, és azt mondta, hogy bármikor visszajöhetek ide, ha a szívem úgy kívánja. Ezt az ajánlatát el is fogom fogadni majd egyszer, viszont most a legfontosabb dolog az életben, hogy megtudjam, mi történik a családommal. Egy rövid időre nyugton tudtam maradni, de most már hajt a kíváncsiság és az aggodalom a szüleimhez kötődve, na meg persze a hatalmas kalandvágy, ami az ismeretlen területek felé húz. Szépen lassan megteszem az első lépéseket az életem egy újabb fejezete felé, és csak reménykedni tudok benne, hogy nem lesz rövid-e fejezet. Első utam az elfek birodalma felé vezet, mégpedig apám felé, akit már több éve nem láttam. Az út rizikós lesz, a bejutás pedig iszonyat nehéz, de reménykedek benne, hogy édesapám és édesanyám hagyatékai elegendőek lesznek arra, hogy túléljem ebben a veszélyes világban. Rajtam a világ szeme.. indulok hát.
Kezdőlap 
December 2nd 2014, 06:30
