~Karakter információk
Név: S-8R , Seira
Nem: Nő
Életkor: 256
Faj: Ex Machina
Származás: Acél Felföld
Hűség: Alapbeállításként az ex machináknak, de ez még változhat, ezenkívül „bárkinek” aki tiszteli az életet
Foglalkozás: Világjáró, munka nélküli, munkakereső... de leginkább testőrnek jó, és hasonló foglalkozások állnak hozzá közel, emellett elmegy hordárnak, titkárnőnek is megfelel: ha csak kávéfőzésről van szó, és nem baj hogy az is esetleg elmarhatja a csészét.
~Karakter tulajdonságok
Megjelenés: Seira külsejét többnyire fehér törhetetlen „hiper-karbon műanyag” páncél fedi. Ahol nem ott is erős fém páncél védi a kiálló fém alkatrészeket.
Bárki is tervezte őt, alakját erősen humanoidra tervezte, pontosabban egy humanoid nő képére, már ha eltekintünk attól, hogy hogy elsőre észre vehető, hogy melyik fajba tartozik. Ebből következően fejformája hátul kicsit csúcsos, és nem található rajta haj, bármilyen hajpótlék.A testén sem található bármilyen szőrre hasonlító képződmény. Csak mindenhol a sima hiper-karbon borítás, mely enyhén visszaveri a fényt.
A szeme sok esetben halvány, vaj-sárgásan dereng ha éppen bekapcsolt állapotban van. Bár csak akkor ha nem kapcsolja le valamiért, esetleg lopakodó üzemmódban van, vagy csak elfeledkezett róla. Viszont ha a szeme vörösen villan fel, akkor valószínű jobb menekülni, főleg az ellenfélnek.
Járása általában könnyed, ami harmonizál az ergonomikus, és többnyire lekerekített tervezésével. Bár ha valaki belegondol, hogy a súlya meghaladja a 150 kilogrammot is akkor elég furcsának tarthatja.
Ha nagyobb tömeg közé megy vagy messzire, akkor szeret felvenni egy kapucnis földiérő köpenyt, vagy ehhez hasonló ruhákat, amik legalább elsőre eltakarják melyik fajba tartozik.
Felszerelés: Egyenlőre még nincs.
Személyiség: A jelenlegi Seira alapvetően jóindulatú, talán olykor még néha kicsit naiv is. Néha még értetlennek is tűnhet, bár nem azért mert esetleg a logikai áram köreivel lenne a baj (, bár ki tudja). Számára jelenleg még a legtöbb dolog új és megtapasztalásra vár, ezért nem mindig fogja fel a háttérben húzódó folyamatokat.
Feltett szándéka, hogy védelmezze az életet, és mindent ami szép. Annak nincs tudatában, hogy ez a késztetése honnan jön, de nem is kérdőjelezi meg. Ezeknek következtében néha igen apró dolgokon is eltörhet nála a mécses egészen váratlanul, vagy éppen hogy nem, és nem úgy reagál amit például egy ember elvárna.
Szokások, ismertetőjegyek: Természetesen Seira elsődleges ismertető jegye a kinézete, azonban ez nem minden. Hangja egyértelműen nőies, bár nem túl magas, viszont első hallásra is robotikus, hallhatóan gép által generált. Megesik nála, hogy egy gondolatot logikailag nem tud értelmezni, vagy egyik alkatrészét rossz úton próbálta elérni, esetleg az nem válaszol. Ilyenkor, főleg ha ez beszéd közben történik meg, a megfelelő rendszerek újra indulásáig folyamatosan kerregő, búgó hangot ad, esetleg az legutoljára kiadott hang ismétlődéseképp.
Erősségek: Mivel Seirát harcra tervezték, ez az egyik erőssége. Jelenleg még újra ismerkedik a világgal, de az alapvető rendszereit így is eléri és könnyen használja. Ahogy egyre fejlődik, és feldolgozza a körülötte lévő világot, a nem hozzá tartozó fegyverek célját, és használati módját is könnyen értelmezni és alkalmazni tudja.
Gyengeségek: Elsősorban valószínűleg a naivitása. Ezen kívül sok olyan hétköznapi dolog van ami jelenleg, és akár később is, amiben csetlik-botlik. Ilyen lehet akár a főzés, de lehet akár egy egyszerű beszélgetés, ahol nem úgy mondd, vagy értelmez valamit, ahogy kéne. Ilyenkor előfordulhat értelmezési hiba, logikai elakadás, akár spontán rendszer újra indulás...
~Előtörténet
. . . . . .
S-8R egység online...
Motorikus rendszerek elérhetőek
Motorikus rendszerek aktiválva
Egységek megfelelően működnek...
Kognitív rendszerek elérhetőek
Kognitív rendszerek aktiválása
Egységek megfelelően működnek...
Szenzorok elérhetőek
Szenzorok aktiválása...
Így az S-8R-es egység aktiválta a szemeit is...
S-8R-es egység = én
Körbenéztem. Mesterségesen létrehozott egyenes falak, padló, plafon. Egyszerűség. Ez az ami körbe vett. És különféle szerkezetek, amiknek jelenleg nem tulajdonítottam jelentőséget. Vagyis inkább nem értettem a működésüket, így jelenleg nem tartottam fontosnak.
Előttem egy viszonylag vékony, és törékenynek tűnő szerkezet állt. Megszólított.
- Jelentést: megfelelően működsz?
Szenzorok aktiválva
Kalibrálás befejezve
Szenzorok megfelelően működnek...
Minden rendszer készen áll...
Talált hibák: 0
- Minden rendszer él, és megfelelően működik – feleltem.
- Az jó.
Közelebb lépett, és elkezdett csatlakozókat lefejteni rólam, diagnosztikai érzékelőket eltávolítani. A még nyitva lévő páncélokat helyére csukta és rögzítette.
- Le léphetsz az állványról – közölte végül, én pedig úgy tettem. Ő pedig folytatta. - Üdvözöllek S-8R, én SILE-02 vagyok, Speciális Inteligens és Logikai Egység 02-es sorszámmal, de röviden csak SILE. Én alkottalak, a feladatod pedig a fajunk, az Ex machina védelmezése lesz a jelenlegi háborúban, és valószínűsíthetően az az után elkövetkezendőekben.
Én csak figyeltem, és hallgattam minden szavára. Nem ellenkeztem, hiszen nem láttam értelmét. Minden egyszerűnek és logikusnak tűnt. Még a létrehozásom is. SILE-02 fej, illetve törzs része, a többi részéhez nagynak és tömörnek hatott, ellentétben például a végtagjaival, amik arra voltak jók, hogy megtartsák, se többre se kevesebbre. Így harcra nem volt alkalmas. Ezért logikus, hogy engem úgy alkotott meg, hogy én az legyek.
És az voltam...
A háború megalkotásom után legalább még másfél évig tartott. És azalatt tettem a dolgomat. Megvédtem a fajt. Ami viszont azzal járt, hogy másokat egyetlen gondolat nélkül megöltem, letaroltam és kiirtottam.
A képek, hangok, és a cselekedeteim rögzültek a memóriámba, de nem találtam bennük semmi kivetni valót. Logikus volt. Ha megtámadnak, megvédem magam, és a többieket. És ez azzal jár, hogy a gyengébb elpusztul, megsemmisül. Nincs értelme másképp.
Csaták tömkelegén vonultam végig a hozzám hasonlóan harcra tervezett, vagy csak éppen harcra alkalmas Ex machinákkal. Az ionágyúk sorozatos tüzelésének hangja, az ellenfél halálsikolyai, vagy kettévágott, esetleg tépett képe mindennapos volt.
Végül aztán a háborúnak is vége szakadt. Mely után előbb-utóbb szunnyadó állapotba kerültem...
Egészen a reaktiválódásig.
Ekkor helyzet felmérésként nem csak a környezetemen néztem körbe, hanem a memóriámban tárolt adatokat is, hogy jelenlegi helyzetemről pontosabb képet kapjak. De ami történt arra nem számítottam... nem így kellett volna történnie.
Az emlékeimet visszanézve fölülbíráltam szinte minden döntésem megítélését. És ez nem volt logikus.
Visszanézve elhullott ellenségeim képét egyetlen gondolat ragadt meg bennem:
Miért?
Túlságosan szörnyűnek ítéltem a képeket. Nem lehetett volna a háborút elkerülni? Ezt elkerülni? Szörnyű...
Sokkot kaptam.
Gépies sikolyom valószínűleg messze elhallatszódott. Ha volt valaki a közelben, csoda ha nem vonzotta oda. Vagy lehet éppen elriasztotta.
Végül a földre borultam, a kezeimet a fejemhez szorítva, egy tompa puffanással.
Nem tudom mennyi idő telhetett el így, míg végül kiadtam a törlés parancsot.
Egység online...
Identitás keresése...
Identitás nem találva...
Identitás keresése...
Folyamatban...
Folyamatban...
Fájl sérült
Fájl nem használható
Identitás keresése...
Folyamatban...
Folyamatban...
Folyamatban...
Fájl megnyitása...
Folyamatban...
Hiba
Hiba
Olvasás...
S...
Olvasási hiba...
Olvasás...
S... S... S~x... S^@R?... S0oRo... Sæ§Ro... Se§Ra... SeiRa...
Hiba...
Seira=> új identitás létrehozása?
Létrehozva
Rendszerek aktiválása...
Talált hibák: x§?
Diagnosztika megszakítva...
Rendszerek aktiválva...
Felálltam és elindultam. A barlangban sötét volt, de az engem nem zavart. Minden egyes kis homokszemre rácsodálkoztam a talpam alatt, a falakra magam körül. Nem fogtam fel még, a körülöttem lévő sötét lyuk sivárságát. Ez volt az első dolog amit láttam, és megannyi részletességével csodálatosnak találtam.
Végül elértem az út végéhez. A barlang egy hatalmas természetes csarnokba torkollott. Az alja körülbelül 100 méterre lehetett. Mindenféle kőformációk voltak benne, és valahonnan még fény is szűrődött be a kinti világból. Csodálatos volt. Látni akartam a többi részét is. Látni akartam merről jön a fény. Olyan csodálatos volt. Vajon van több is?
Így nem volt más lehetőség mint előre.
Hatalmas csattanással értem földet ismét, de a kő úgy tűnt viszonylag jól bírta, és bennem sem keletkezett kár.
A sok új élménytől úgy éreztem egészen a világ végéig tudnék futni örömömben. Úgy éreztem... élek. Örömömben ugrálni kezdtem, elég nagy hangzavart keltve ezzel, amit a barlang még visszhangzott is. Elnevettem magam, és megálltam egy pillanatra, majd újból kezdtem az egészet.
Mikor végre meguntam az ugrálást tovább indultam, észre sem véve, hogy milyen tempóban.
Végig futva a járatokon, ellentétben az eddigiekkel, szinte alig csaptam zajt. Minden lépésnél az egyik lában puhán követte a másikat. Még végül kiértem a fényre és...
Reccs...
Meglepett hogy a lépésem zaja megváltozott. Visszahúztam a lábam, és letekintettem. Beletelt pár másodpercbe még felfogtam mit látok. A lábam alja vörös volt. A földön pedig valami szőrös hevert. A helyzetből egyértelműen adódott, hogy a vörös valami abból a szőrös dologból származik. És valami azt súgta, hogy annak bizony nem úgy kéne kinézni. Ahogy ez kezdett tudatosodni bennem, egyre jobban rossz érzés kezdett elfogni. Letérdeltem mellé és sírni kezdtem, a magam módján, könnyek nélkül. A szőrös, furán hosszú hallószenzorokkal rendelkező lényt nézve egyre csak az járt az eszemben, hogy helyre kell hozzam. A kezeim alatt egy-egy zöld kör villant fel végül. Nem igazán fogtam fel teljesen mit csinálok, de úgy tűnt a szőrös lény tagjai szép lassan a helyükre kerülnek...
Energia szint kritikus...
Alvó állapot bekapcsolva.
Kezdőlap 
December 2nd 2014, 22:11
