Még a Felszabadulás előtti időkben a törpöké volt a második legnagyobb nemzet. Könnyű dolguk volt, hisz bár átlagmagasságuk feleakkora, mint az embereké, eszük legalább annyira vág, és annyival több az előnyük ilyen téren, hogy volt merszük kihasználni. Mivel nem kellett harcra kelni az elfek gyorsaságával, mely ellen elbuktak volna tömzsi testük miatt, vagy a flügelek mágiájával, mely ellen erős fegyvereik mit sem értek volna, hamarosan szert tehettek egy hatalmas területre, még akkor is, ha annak csupán hegyes vidékeit használták ki igazán.
Mivel lehetőségük volt a maguk békéjében élni a Felszabadulásig, az azt követő háború nem érte őket felkészületlenül; hatalmas pörölyeiket és ágyúszerű puskáikat mágiájukkal áldották meg, pajzsaikat társaik erősítették, így kiemelkedően teljesítettek a csatákban, és minden egyes győzelem után volt párszáz hordó jó sörük, amit aztán megcsapolhattak.
Ők indítványozták a sárkányölő szervezeteket először, melybe később más fajokat is bevontak, majd mikor úgy érezték, a háború kifogyni látszik a lehetőségekből, és már más fajok is alig küzdöttek egymással, kiszálltak, és elvonultak őseik otthonába, az Adoalatrem-hegység belsejébe vájt országba, Harven Fell-be.

Általános jellemzőik:
Ha egy ember átlagmagasságának felét vesszük, nagyjából meg is kapjuk a legmagasabb törpöt; akármennyi idő is telt el, egy centit se nőttek pozitív irányba, legfeljebb csak még inkább összementek. Legtöbbjük apró, tömzsi, lábaik rövidek, és egész testüket képes befedni szakálluk, mely már gyermekkorban nőni kezd. S bizony a mondák igazak; sok törp nő is rendelkezik arcszőrzettel, bár azért ez nem oly gyakori, de a mesék szeretnek túlozni.
Egymás között a legjobban a harci készséget és bátorságot értékelik, igazából ezért is nem törődnek azzal, ha valaki szőrösebb a kelleténél vagy épp szőrtelenebb. Fő szabályuk, hogy háljanak is bárkivel; legfőbb szeretőjük mindig is a pörölyük vagy ágyúszerű puskájuk legyen.
Más fajokkal főként érdekviszonyt folytatnak, hisz sajátos viselkedésformáik miatt nem különösebben jönnek ki az átlaggal; makacsok, a humoruk furcsa, és nagyon gyakorlatiasak.
Életük rövid, nagyjából annyi ideig élnek, mint az emberek, s általában durva nevet választanak maguknak, mivel úgy tartják, minél jobban töri a név a nyelvet, annál jobban fogják ők törni csákányukkal a követ; például Hreidar, Khordaldrum, Brorrarlig vagy Darekgraec.

Gyengeségeik és erősségeik:
A törpök mondhatni sok mágiát használnak már a megélhetéshez is – tárgyaikat megáldják vagy bűvölik, ezzel különleges képességeket adva nekik, és ezt a lehető legkülönbözőbb módon használják ki, ám mágikus tudásuk kimerül ennyiben, technikailag pedig nem annyira fejlettek, mint az emberek, még ha jó úton járnak is eme cél felé. Varázslattal megbabonázott fegyvereik és páncéljuk nagyban segíti őket, és testük bármilyen kicsi is, sok fizikai erő és állóképesség szorult beléjük, így például hosszútávon kitartóbbak, mint az emberek, s nagyobbat is tudnak ütni náluk, de egy bestia maga alá utasítja őket, ha nincs náluk egy pöröly, vagy netán egy túlméretezett puska.
Gyengeségeik közé sorolható, hogy bármilyen jól is bírják a megmérettetéseket, egy gyorsabb teremtmény vagy egy távolsági mágiával, netán fegyverekkel küzdő ellenség hamar felülkerekedhet a törpön, hisz nekik inkább a lassú, de elsöprő támadások jutottak ki.

Életük napjainkban:
Lakóhelyük Adoalatrem-hegység belsejébe vájt ország, Harven Fell, bár bőven élnek ezen kívül is olyan szerencsétlen törpök, kik a független területeken laknak. Azt beszélik, ugyanitt laktak őseik is, ám nem tudni, hogy ez valóban így volt-e, vagy csupán a mostani lakhelyt elnevezték a régi otthonról.
Jelenlegi uralkodójuk a Felszabadulás óta II. Hreidar, a Kőfejű, ki azért kapta a nevét, mert a legendák szerint úgy nyitotta meg az utat népének az Adoalatrem-hegységbe, hogy nekiütötte fejét a hatalmas sziklának, mely útjukat állta, és az menten kettéhasadt. Egyesek a „Kő” jelzőt más testrészére használják csúfolásból, hiszen az eddig három felesége közül egyik se tudott neki utódot szülni…
A Felszabadulás előtti időkből szinte csak két szokást tartottak meg: az ivást és a duhajkodást, de ezeket mértéktelenül űzik, bármi történjék is.