Név: Teoran Nolan
Nem: Férfi
Életkor: 27
Faj: Elf
Származás: Mirymeth
Hűség: Főleg az elfeknek és az embereknek, de amúgy bárkinek, aki jó pénzt fizet.
Foglalkozás: Kalandor, világjáró, zsoldos és fejvadász (mikor melyik)

Megjelenés: Az elfekre jellemző hegyes füle van, de csak kicsivel hosszabb egy átlagos emberi fülnél. Szemei vörösek, ami kissé ijesztő hatást kelt. Hosszú fekete haját általában szabadon hordja. Testalkata eltér a legtöbb elfétől, ugyanis az édesapja ember génjeinek köszönhetően, nem az a tipikus nyúlánk és karcsú testalkatú elf, épp ellenkezőleg, magas, széles vállú és izmosabb, sőt mondhatni ”robosztusabb”. 190 cm magas és 94 kg. Anyja elf, így tőle örökölte a fajra jellemző szépséget, vagyis jóképű férfi. Általában a vándorokra jellemző, strapabíró és praktikus öltözetet visel, szinte mindig fekete színekben.
Felszerelés: Egy nagy táska (benne: sátor, kulacs, pénz és élelem). Számszeríj, egy tegez nyílvesszőkkel és egy katana.
Személyiség: Többnyire kíváncsi típus, szeret új dolgokat felfedezni, keresi a kalandokat. Alapvetően nyitott gondolkodású és segítőkész. Harc közben ravasz és elővigyázatos. Persze megvannak a hibái is, szeret italozni és kissé kapzsi, pénzéhes.
Szokások, ismertetőjegyek: 
- Vörös szemei
- Mindig fekete ruhákban járkál
- Érdeklődő magatartás. 
- Jól bírja az alkoholt.
- Nagyobb termetű és erősebb testalkatú, mint az elfek többsége.

Erősségek:
- Jól méri fel a különféle helyzeteket, jó stratéga.
- Hajlékony és erős testalkatának köszönhetően, kiváló akrobata.
- Jól bírja a szélsőséges időjárási körülményeket, legyen az perzselő hőség vagy csontig hatoló hideg,
- Jártas a harcművészetekben.
Gyengeségek:
- Szeret italozni.
- Nagy összegű pénznek nem, vagy csak nagyon nehezen tud ellenállni.
- Türelmetlen.

Előtörténet:
 Nolan 27 évvel ezelőtt született Mirymeth-ben. Apja egykor katona volt, aki leszerelt, a hadseregből való kilépése után úgy döntött, hogy bejárja a világot. Utazással töltött el jó pár évet, míg úgy nem döntött, hogy letelepszik az elfek országába, ott beleszeretett egy elf nőbe, így született meg hősünk.
Nolan gyermekkora teljesen átlagosan telt, szülei komoly hangsúlyt fektettek a fiú oktatására és edzésére. Mikor hősünk 6 éves lett, ekkor kezdődött el a tanulós korszaka. Lehetett itt bármiről szó, írás-olvasás elsajátításáról és a nyelvtanulásról. Mivel félvér volt, így az elfek és az emberek nyelvét is megtanulta. Harcművészeti képzésére is kellően odafigyeltek, legyen szó íjászatról, kardforgatásról és pusztakezes harcmodorról. Az utóbbihoz még tehetsége is volt, az apja tanította a fegyvertelen kézitusára. Az íjászat kezdetben nem ment neki olyan jól, de anyjának köszönhetően sikerült az idők folyamán egy jó szintet elérnie.
Nolan energiával teli, életvidám, ugyanakkor fegyelmezett gyerek volt, apja sokat mesélt neki utazásairól és kalandjairól, amiket ő mindig érdeklődve, izgatottan és figyelmesen hallgatott végig. Azt hihetnénk, hogy kellemesen és békében telt hősünk élete, ám sajnos nem egészen ez volt a helyzet. Az elfek többsége nem örült annak, hogy ő félvér. Noha nem utálták őt ezért, de eléggé közönyösen viselkedtek vele.
  Mikor betöltötte a 17 éves kort, úgy döntött, hogy belép a hadseregbe, erre amúgy a szülei büszkék is voltak. A katonai kiképzést könnyedén végig tudta csinálni, pusztakezes harcban például nem volt párja, ahogyan a kardvívásban is a legjobbak közé tartozott. Íjászatban átlagosan teljesített. A mágiára pedig nem igazán volt fogékony, de az még hagyján, hogy nem volt affinitása hozzá, különösebben nem is érdekelte őt ez. Jobban vonzotta a ”hagyományos” fegyveres harcmodor. Ugyanakkor elismerte a mágiában lévő lehetőségeket. Úgy vélte, hogy talán majd egyszer elsajátítja a mágiát is. A hadseregben többen is féltékenyek voltak rá, és mivel nem volt tiszta fajú, így a ranglétra egyes fokain, sokkal jobban kellett felküzdenie magát. De őt, nem zavarta az, hogy mások irigyek rá. Nem rivalizált soha senkivel sem, szándékosan pedig nem akart kitűnni a tehetségével, sem a képességeivel. Csendesen, szerényen és alázatosan szolgált a seregben. Teltek az évek, ő pedig stagnált a seregnél, ám ez csak a kisebbik probléma lett volna, a nagyobb baj az volt, hogy az apja nagyon lebetegedett. A betegség okát, az orvosok sem tudták megállapítani, így sajnos Nolan 24 éves korában elveszítette az apját. Ez komoly lelki traumát okozott neki, ugyanis nagyon szerette édesapját, sok mindent köszönhetett neki. Az egykor oly életvidám fiatalemberből egy kissé magába forduló csendes személy lett. Ekkor szokott rá az alkoholra is. Ám ha azt hinnénk, hogy a tragédia itt végett ért, hát koránt sem. Volt valaki, aki még Norlannál is jobban gyászolta az apát, ez pedig az anyja volt. Édesanyja egy teljes éven keresztül gyászolta, nagyon sokat sírt is, mély depresszióba esett, és végül öngyilkos lett. Követte a férjét a túlvilágba. Ez persze hősünknek még nagyobb bánatot okozott, de voltak ezzel kapcsolatban más problémák is. Az elfek többsége megvetette azt, hogy az ő fajukból egy asszony öngyilkos lett egy ember férfiért. Anyai nagyszülei is rossz szemmel nézték ezt, nem álltak az unokájuk mellé, ez pedig ismét elkeserítette hősünket. A történtek után azt hihetné az ember, hogy a fiatalember meggyűlölte az elfeket, de nem így lett, egyáltalán nem utálta őket, de a mentalitásukat és életfilozófiájukat nem fogatta el, ekkor vált nyitott gondolkodásúvá és elkezdett érdeklődni más fajok kultúrái iránt.
  Így Norlan egyedül maradt, rájött, hogy már nem érdemes a hazájában maradnia. Ki is lépett a hadseregből - ez az egy dolog könnyen ment neki – majd úgy döntött, hogy bejárja a világot. Ha már úgy sem maradt neki jóformán senkije, akkor is úgy érezte, hogy kell neki egy cél az életébe. Mikor még apja élt, ő mesélt neki a kalandjairól és utazásairól, pont ezért határozta el, hogy végigjárja ugyanazt az utat, mint az apja. Egyrészt az ő emléke végett is, másrészt úgy gondolta, hogy ideje megismerni azt, hogy mi van Mirymeth-en kívül. Bánatát sikerült leküzdenie, és így tiszta lappal kezdhetett mindent. Útra is kerekedett, azóta is járja világot, kalandorként, felfedezi a számára ismeretlent. Persze az utazáshoz pénz is kellett, és mivel a katonai kiképzés jóvoltából, a harcon kívül máshoz, nem igazán értett, így fejvadásznak állt.