Glória, szárnyak, és hatalmas, tudásra éhező szemek – ha valaki rájuk pillant, csak arra tud gondolni, hogy a flügelek angyalok, akik nem vágynak másra, csak rád, és a könyvtáradra. Persze, ez nem teljesen igaz ebben a formában: vágynak rád, a koponyádra egészen pontosan, és aztán elveszik a könyvtáradat. Ők az igazi flügelek; sokkal inkább démonok, mint angyalok…
Még az első nagy háborúk idején azért teremtette őket egy, a sötétbe elszáműzött isten, Artosh, hogy megnyerjék neki a csatáit; ugyanolyan istenölőnek lettek gyártva, mint sokan mások. Halhatatlannak, nagy mágikus erővel bírónak, kegyetlennek, és örökké tudásra éhezőnek. Az első flügel generációk puszta véletlen legyintésekkel képesek voltak városokat a földdel egyenlővé tenni, és mikor tudásra áhítoztak, élőlények fejét vették és kiszívták azt belőle.
A többi generációnak egyre nehezebb dolga volt, ahogy megjelent a többi értelmes, civilizált faj, és mikor a háború elharapódzott, az ő számuk is megcsökkent kissé, csak az igazán erősek maradhattak életben.
Amint ez a háború véget ért, több száz, ha nem ezer éves béke vette kezdetét; a flügelek pedig kénytelenek voltak az élőlények koponyájából szerzett tudásról áttérni a könyvekre, melyeket a csaták utáni időkből zsákmányoltak vagy nyertek el. Bár először alig bírták elhinni, tudták, hogy a tudás, amit onnan szereznek, sokkal értékesebb, hisz a könyvekben leírtak szakmaiabbak, vagy épp szórakoztatóbbak voltak, mint azok a tudatfoszlányok, melyeket a fejekből halásztak ki.
Mikor alig több, mint kétszázötven évvel ezelőtt eljött a Felszabadulás, majd az azt követő háború, a flügelek elszabadultak, és éktelen gyilkolásba kezdtek; ők voltak a sárkányok és ex machinák legnagyobb ellensége, halomra ölték egymást, valamilyen okból mégis az angyali démonok fogytak egyre jobban.
A gyors lefolyású háború után a flügelek istene, Seraphiel eszmélt rá, hogy népe milyen bolond volt; felesleges vérontásuk majdnem teljes pusztulást hozott rájuk, így az igazi bűnösöket saját maga pusztította el, hisz félő volt, faján belül is lázadásokat szítanak.
Helyükre saját maga által teremtett megbízható flügeleket, és kijavította azt a hibát, melyet az előző isten saját hiúsága miatt okozott; férfi társakat hozott létre az eddigi nők mellé, akik, ha lehet, még több tudásszomjúsággal rendelkeznek, mint az eddigi flügelek valaha, ám ezzel együtt vérmérsékletük is kezelhetőbb, nyugodtabbak és ridegebbek – Seraphiel azt reméli, ez majd kiegyensúlyozza társadalmukat…

Általános jellemzőik:
Könnyű felismerni egy flügelt; hatalmasra kitárható szárnyaik hátul, a csípőjükön nőnek ki, ellentétben a mesékkel és mondákkal, melyek általában azt mondják, lapockájukból. Fejükről glória lóg le, mely minden egyes példánynál egyedi, s általában mintázatuk a pecsétmágiájukkal kapcsolatos. Testüket sokan tetoválással díszítik, egészen előnybe helyezve az arcot és a végtagokat. Szemük különleges, más fajoknál nem látott mintázatokat látni a pupillák helyén, és egészen szélsőséges színekben képesek csillogni.
Egymás között a flügelek általában csak a tudást keresik; a „párkeresés”, mely egy egészen új dolog náluk, is ilyen alapon folyik. Ha ketten (akár azonos neműek is) folytonos kihívás elé tudják állítani a másikat, s mindig új információt mutatnak egymásnak, kötődni kezdenek egymáshoz, és ritka esetben, de a tudáscsere rendes, érzelmekből álló párkapcsolattá alakulhat. Más fajokat viszont egyértelműen lenéznek kevés tudásuk miatt, emiatt általában a baráti, de a szolgai kapcsolatokat is mellőzik.
Egytagú angyalneveik vannak (kis segítség: link), és mivel isteni kézzel alkották őket ilyenre, az idő nem hat rájuk, s halhatatlanok, bár a legidősebb tagjaik, akik nem az országukat uralják, legfeljebb kétszázötven évesek, hiszen a háborúban „kicserélődtek”.

A flügelek irigyelnivaló tehetséggel rendelkeznek a mágia irányába, ráadásul elméjük végtelen mennyiségű információt képes befogadni. Csupán annyiban „korlátozottak”, hogy kizárólag pecsétekkel képesek mágiát létrehozni, ám azokkal viszont olyan sokszínűek lehetnek, amennyire csak tudásuk és fantáziájuk meg tudja engedni nekik.
Legnagyobb gyengeségük, hogy mivel életük nagy részét könyvek áttanulmányozásával és mágiájuk gyakorlásával töltik, fizikai erejük és állóképességük nagyon alacsony határokat súrolgat. Az is felróható nekik, hogy arroganciájuk és büszkeségük miatt nem mindig képesek felmérni a terepet reálisan, és olyan dolgokba is beleugranak néha, amibe nem kéne; ez pedig akár a vesztüket is okozhatja.

Életük napjainkban:
Szinte a flügelek az egyetlenek, akik visszatértek arra a helyre, mely a Felszabadulás előtt is az övék volt – ez pedig Avant Heim, az egyik legnagyobb lakható repülő sziget. Néhányan átköltöztek közelebbi vagy épp egészen távoli, hasonló szigetekre, páran csoportosan, de akadtak olyanok is, akik egyedül.
A jelenlegi uralkodónő egy rejtélyes, négy szárnyú flügel, Zophiel, egyike annak a kevés egyednek, aki túlélte a háborút a régi generációból. Rajta kívül még tizenegyen vannak ugyanígy, valamint két „új generációs” fajtársukkal megalapították a Kormánytanácsot, így együtt döntenek a flügeket érintő helyzetekről.