~Karakter információk
Azonosító: RGM-79GS Skadi Valkyria #4025383
Nem: Semleges
Üzemben eltöltött év: 4
Faj: Ex Machina
Származás: Deria
Hűség: Ex Machina
Foglalkozás: Vándorkereskedő

~Karakter tulajdonságok
Megjelenés: Skadi világos-szőke hajjal rendelkezik, ami látszólag igazi hajnak néz ki, ám tapintásra érezhető rajta, hogy valami szintetikus anyagból van. Bőre világos sárga, és hasonlóan hajához valóságosnak tűnik, egészen addig, amíg meg nem érinti valaki: szokatlanul sima, kemény, és hideg. Szeme vörös, és fénytelen, mintha száraz lenne. Arca meglehetősen ártatlannak, és gyermekinek fest. Az egység szabványmagassága 175 centiméter, tömege 350 kilogramm.
Skadi teste egy húszas éveinek elején járó lányéra hasonlít, természetesen a ruházat alatt hiányoznak a „részletek”. Haja elől meglehetősen rendezetlen, egy égnek meredő tinccsel kiegészítve, hátul fonva van, ami egészen a térdéig leér, és egy fém hegyben végződik, ami kis híján a földet veri. Ruhája, harcon kívül, egy testéhez álló fekete kezeslábasból áll, aminek nincs háta, nyakától leér egészen a térde fölé, karjait pedig teljesen befedi. Meztéláb jár, mivel nem érzi a homok melegét, se a jeges patak hidegét, és nem sérti talpát kő, vagy szilánk. Nyakán egy széles fém nyakörvet visel, melyből három palást lóg ki, ebből kettő felkarját takarja, egy pedig hátát. Valamint közepéből egy sárga ruha lóg ki, mely mellkasának közepét fedi.
Harci páncélja pusztán lábait fedi, karjait, mellkasát, valamit hátát. Ez mellé még társul a háta mögé nyolc kard, amik szárnyként elrendezve lebegnek mögötte. Szemeit egy széles sisakrostély fedi be, minek közepén egy interfész húzódik szét egyetlen hatalmas vörös pöttyel, ilyenkor ez az egység szeme. A rostély két széle befedi füleit, és két magas, vékony hegy nyúlik ki belőle.
Személyiség: Felébredve a rövid üzemidő utáni hosszú készenléti állapotból Skadi egy meglehetősen új, ismeretlen világban ébredt, egy „új” testtel. Így, az egység jellemző vonása a „tudatlan”, hiszen régen is alig ismerte a világot, azok az emlékek pedig a sztázis miatt szinte teljesen tönkrementek, így újra meg kell ismernie környezetét, és önmagát is. Meglehetősen érdeklődő, azonban elővigyázatos. Programozásának hála képes tanulni, szokásokat felvenni, azonban az elavult operációs rendszer rengeteg korlátot szab gondolkodása működésében.
Létrehozatalának célja az volt, hogy a meghibásodott, össze-vissza csapkodó gépeket kivonja a forgalomból, ebből az életből egy kevés megmaradt számára a mai napig is. Nem riad vissza a veszélyes helyzetektől, a kockázatoktól, a protokolokat követve hideg fejjel, és nyugodt szívvel hajt végre életveszélyes műveleteket, ám harcok után gyakran érzi magát ramatyul, érzelmei miatt, hiszi, hogy a nézeteltéréseket más úton is meg lehet oldani, nem csak harccal.
Szokások, ismertetőjegyek: Skadi kommunikációs modulja úgy működik, hogy legtöbb mondata elején bejelenti felszólalásának célját, például: „egyetértő: pontosan, ahogy mondod.” Továbbá Skadi önmagáról harmadik számban beszél, önmagára "ez az egység"-ként referál.
Szeret csontokból dolgokat kifaragni: gyűrűket, medálokat, fülbevalót, vagy apró szobrokat, mert szerinte így értelmet nyer a test a halál után is.
Erősségek:
Idegen érzés: Újdonsült érzelmeinek hála az egység képes erőt meríteni ezekből az idegen szenzációkból.
Sivatag szülte: Az egység úgy emlékszik a homokra, és a végtelen, nyílt terepre, mint otthon, furcsa nosztalgikus érzéssel feltöltve őt.
Mesterséges test: Ex Machina-ként az egységet nem hátráltatják olyan dolgok, mint hideg, meleg, erős szél, magas páratartalom, száraz levegő, mivel nem érzi őket testén, pusztán érzékeli őket. Gépként még pluszban az egység teljes mértékben immúnis mérgekre, betegségekre.
Vakmerő: Ha az egység veszély gyűrűjében találja magát, sokkal jobban képes koncentrálni a fennálló szituációra, mint máskor, ezzel erősítve harci készségeit.
Gyengeségek:
Idegen érzés: Újdonsült érzelmeinek hála az egységet képesek ezek hátráltatni, ha nem tudja, hogy mit kezdjen velük, vagy ha olyan tettekre késztetik őt, amik ellentmondanak a belé programozott protokoloknak.
Sivatag szülte: Az egység működésének nagy részét sivatagban töltötte, így olyan környezetek, melyek nem biztosítanak nyílt terepet (barlang, erdő, nagyváros), az egység idegennek érzi magát, megzavarva tájékozódási képességeit.
Mesterséges test: A testnek hála az egység nem érzi a külső fizikai ingereket, ami nagy hátrány abban, hogy nem tudja hol a határ. Nagy hidegben megfagyhat a fogaskerekei közé bejutott kevés pára, ami elegendő ahhoz, hogy meggátolja őt a tökéletes működésben, megbénítva ezzel bizonyos funkcióit. Nagy melegben áramkörei sérülhetnek. A test nem regenerálódik magától, súlyos sérülés esetén szakértő szükséges a javításokhoz.

~Előtörténet
Mi egy kereszteslovag, kereszteshadjárat nélkül? Csupán egy acélba göngyölt ember, aki a kastély falai között, naponta edzve készül egy új kereszteshadjáratra. És mi egy harci gép, konfliktus nélkül? Egy egyszerű, céltalan masina: nélkülözhető, szükségtelen.
Ez történt velem is: hasztalannak lettem ítélve, megannyi társammal együtt, szolgáltatásainkra, létezésünk céljára nem volt szükség, így egy hatalmas raktárépületbe zsúfoltak minket, több ezret belőlünk, majd lekapcsoltak. Nem azért kapcsoltak ki minket, mert bevégeztük célunkat. Nem, a harcok még javában zajlottak a napon, mikor kivontak minket a forgalomból. Azért jutottunk erre a sorsra, mert helyettünk lettek új, korszerűbb machinák, akik gyorsabban, és jobban végezték el a dolgunkat. Elavultak lettünk, régiek.
Magamról elmondhatom, hogy a gyártási széria utolsó darabjai között kerültem le a szalagról, ezért van az, hogy alig töltöttem pár évet üzemben, aztán polcra is tettek, helyet szorítva, és nyersanyagokat meghagyva az új generációknak.

De míg aludtunk, várva a bezúzást, valami történt. Valami megmagyarázhatatlan... valami isteni közjáték. Öntudatra ébredtünk, lelket kaptunk, saját akaratot, aminek útját ugyan gyakorta keresztezte a belénk táplált megannyi protokoll, de cselekedhettünk, ahogy akartunk. Lelket kaptunk, és ugyan testünkbe nem szorult élet, mégis egy szintre emelkedtünk az élőkkel. Már nem voltunk kiszámítható bábuk, annál inkább... önállók.
Így esett meg, hogy egy fajtársunknak megesett rajtunk a „szíve”, eszébe jutottunk, és felébresztett minket. Az első alkalom, mikor szembesültünk ajándékunkkal örökre megmarad emlékeimben.

>Bekapcsolva
>Modell kódja: RGM-79GS
>Modell becenév: Skadi Valkyria
>Egység gyártási sorszáma: #4025383
>Áramkör feltöltése
>Kész
>Bootolás
>A program elévült 250 éve
>Új verzió keresése
>Keresés sikertelen
>Testrészek állapota: alaphelyzet
>Hiányzó testrészek száma: 0
>Szenzorok ellenőrzése
>Szenzorok állapota: 100%
>Hangképző modul ellenőrzése
-Hangképzés.
>Hangképzés működik
>Harci állapot ellenőrzése
>Harci állapot optimális
>Memória ellenőrzése
>A memória töredezett
>Helyreállítás
>Helyreállítás kész: szükségtelennek ítélt emlékképek törölve
>Minden rendszer kifogástalan

Lassan nyitottam ki a vizuális szenzorom, furcsa volt az ébredés, mintha csak egy pillanat telt el volna a lekapcsolásom óta. A mozgást furcsának éreztem, nehézkesnek.
Egy raktárszekrény egyik polcán ébredtem. Sötét volt benn, és csak annyi fény szűrődött be, amennyit a raktár tetején, és falán tátongó lyukak beengedtek. Az épület az évek során feledésbe merült, és mivel nem volt ki karbantartsa, így a fém falak engedni kezdtek a homok és szél ostromának. A talaj egésze, és a polcok egy része homokba volt borítva. Köröttem más RGM-79GS egységek, mind sztázisban. Az egyetlen szokatlan dolog a raktár közepén álló alak, aki egy kézi számítógépet tartott egyik kezében, míg a másikkal veszettül gépelt rajta. Levánszorogtam az emeletemről, ez többek között annak volt köszönhető, hogy a polcok között annyi hely volt, hogy összegörnyedve beférjünk ide, mivel itt már egy robotkar mozgatott minket, szóval hely nem volt, hogy felállhassak. Négykézláb kúsztam ki a polc szélére, és ugrottam le a mélybe. Az érkezés az instabil homokra balul sült el, mozgásom még esetlen volt, így felbuktam. A jelenetre felfigyelt a férfialak is, hozzám sietett felsegíteni.
-Óvatosan.
Embernek nézett ki, de ki más, ha nem mi tudjuk a legjobban, hogy a látszat csal. Talpra húzott, majd szabad kezét újra a számítógép szolgálatába állította, ujjai szétnyíltak három részre, és immáron 15 ujjal gépelt a laptopon. Egy új modell lehetett, a laptop is, még sose láttam ilyeneket.
-Jobb, ha óvatos vagy. Ez egy új világ, amiben találod most magad. Elég sokáig voltál „el”.
-Érdeklődő: mi változott? - Saját hangomat újra hallani furcsa volt... mintha most hallanám először.
A férfialak felpillantott a kijelző mögül, és komoly hangon egyetlen szót szolt: „Minden”.
-Meglepett: minden? Mégis mi minden?
-Hosszú lenne mindent elmondanom. Elvándoroltak az országhatárok, új fajok tűntek fel az erő ranglétráján, míg mások lecsúsztak róla, a háborúk tovaszálltak, és mindenki csak annyit törődik a másikkal, hogy a törékeny béke ami a világban van megmaradhasson. De ez egy új világ a számodra, miért nem mész és fedezed fel?
-Bizonytalan: nem tudom, hol kezdjem... Mi ez a furcsa.. érzés, amit érzek?
-Pontosan az: érzelmek, érzések. Önálló gondolatok, saját élet, nincs parancs, nincs protokoll.
-Kétkedő: szóval... embert játszunk?
-Úgy gondolsz rá, ahogy szeretnél. Ez mától a te életed, a te döntéseid, a te saját gondolataid. De ha most megbocsájtasz, a többieknek kell még egy kis győzködés, hogy megébredjenek.
Azzal újra visszafordult a géphez, és többet akkor se vette le róla vizuális szenzorát, ha szólítgattam.

Magamra hagyva egyedül a nagy semmi közepén. Kilépve a raktárépületből örömmel vettem tudomásul, hogy az országunk nem változott semmit: még mindig mindent homok borít.
De várjunk... „örömmel”? Miért érzem magam hálásnak azért, mert ez a kép megmaradt?
>Öröm. Jegyzék rögzítve, megjelölve, kategorizálva.
Egyedül nem boldogulok a világban, így az egyetlen ésszerű dolog, amire gondolni tudok, hogy találjak egy útitársat. Fajtársaim nem feleltek meg az elképzeléseimnek, ahhoz, hogy megismerjem ezt a világot, mindenképp olyasvalakire lesz szükségem, akinek más szükségletei vannak, mint nekem, másképp nevelkedett.
-Parancs: világtérkép.
>Világtérkép megnyitása... Kész
>A térkép elévült 250 éve
>Vezeték nélküli hálózat böngészése a legfrissebb térképek után
>Kész
Ahogy sejtettem, 250 év alatt a világ maga nem változott sokat, azonban a határok valamelyest igen. Úti célomnak hát a törpék fővárosát tűztem ki magamnak, mivel az van talán a legközelebb.

A szél így sodort engem a Harven Fell-be. Utamról nem szólnék szót, mivel eseménytelen volt. Leszámítva a megannyi bámészkodó arcot, meg a „nem minden nap lát az ember gépet ilyen messze az otthonuktól”.
A törpék otthona két dologról volt még régen is híres: a kovácsmesterségről, és a szeszes ital fogyasztásról. De mivel egy kovácsműhelybe nem léphetek be hívatlan, ha mégis, akkor se tudnának velem sokat foglalkozni a munka miatt, hacsak nem engem kéne átkovácsolni, amiből köszönöm, de nem kérek, így maradt a kocsma. Zajos volt, és büdös.
>Halló-, és szaglószenzorok érzékenysége: 45%
A törpék közöl egyetlen különc alak tűnt ki, talán pontosan az, akit keresek. Egy bestia volt, egy kilenc rókafarkú nőstény egység. A színpadon állt, és valami furcsa, ritmikus zajokat játszott egy különös szerszámmal. Az adatbázis szerint az biológiai fajok ezt zenének hívják, és ezzel ütik el idejüket, mikor épp nem egymás torkának vannak esve, illetve ezzel mesélnek el történeteket. A zenész a dal után egy történetbe fogott bele, de a zsibvásár, ami a kocsmában uralkodott, és a lehalkított szenzoroknak hála nem hallottam belőle semmit. A lány végül aztán mondókája végére ért, lemászott a színpadról, és egy asztalhoz ült.
Megkezdtem utam a lány felé, és ő is észrevette, hogy bámultam, és hasonlóan cselekedett. Vagy talán csak menekülni akart, de nem, egyenesen elém sétált.
-Mit szeretnél?
-Érdeklődő: mi az azonosítód? - Az emberek is mindig  így kezdik az ismerkedést, elcserélik egymást közt az információt, hogy milyen kóddal látták őt el a gyártóik.
-Sylia vagyok, örvendek. Téged hogy hívnak. - Mondta kezét nyújtva felém. Az adatbázisban nem találtam megfelelő protokollt a szituációra. Egy diplomata machinában talán lett volna, de nem ebben.
-Azonosítás: ez az egység egy RGM-79GS modell, gyártási szám #4025373. a modell beceneve Skadi Valkyria.
-És mondd csak Skadi, mit szeretnél?
-Tárgyilagos: ez az egység látni szeretné a világot, ezért ennek a z egységnek szüksége van egy kísérőre.
-Nos, társaság nem árt, de miért pont én?
-]Megállapító: te egy vándorzenész vagy. A vándorok jól ismerik a világot.
-Hát legyen, üdv a fedélzeten! Mikor indulunk?
-Udvarias: amikor csak gondolod. Ez az egység még nem döntötte el, hogy mit csináljon a vándorlások mellett.
-Nos hát akkor induljunk máris! Először keressünk neked valami foglalkozást! - Mondta, majd megkísérelt kitolni az ajtón, kevés sikerrel, de önszántamból is távoztam volna.

Elkezdtük ketten a várost járni, közben Sylia mesélt magáról egy keveset, és érdeklődött felőlem is, azonban nekem nem volt gyermekkorom, mint neki, és a rövid múltamból is rengeteg dolgot elfelejtettem, így nem volt sok minden, amit tudtam volna mesélni. A célunk az volt, hogy találjunk nekem valami foglalkozást, hogy pénz is legyen az utazások mellett.
Nem jöhetett szóba semmi, ami helyhez kötött, így a szakács, vagy kovács kiesett. Sétálgatás közben megpillantottunk egy félreeső utca eldugott zugában egy apró, fából sebtében összetákolt kis bódét, ahol egy ember férfi árult, láthatóan megposhadt almákat. Rámutattam ujjammal a kereskedőre, hogy jelezzem Syliának érdeklődésem a marketing felé.
És így kezdődött a története egy gépesített kereskedőnek, és egy zenész bestialánynak, aki elfnek képzeli magát.