Óriás

Olyan hatalmas teremtmények, akiktől mindenki fél – legalábbis a legtöbben, akik nem ismerik, milyen is egy óriás valójában. Vándor lények ők, akik mindig máshol vannak, kötött kultúrájuk régebben volt, ám azóta nemzetük hanyatlásnak indult.
A Felszabadulás utáni háborúkban nem vettek részt, mint egységes faj; ki-ki saját hűsége vagy pusztítási vágya szerint tette, amit kell, ezzel néhány országot előnyre juttatva, de ezek a pillanatnyi előrelépések később mindig visszájára fordultak, mikor a fiatalabb óriások őrjöngésbe kezdtek, és saját területeiket gyalulták le.
Miután véget ért a háború, istenük a béke megtartására utasította őket, és sokuk elvonult távol a világ zajaitól; völgyekben, hegyekben húzták meg magukat, néhányan a mélyvizekbe vándoroltak, és egyéb szélsőséges legendák is terjengnek róluk, mint például, hogy az egyik legöregebb példány leült az Adoalatrem-hegység tövébe, és eggyé vált azzal.
A legkisebb óriások általában négy méteresek szoktak lenni, a legnagyobbat pedig még megmérni is képtelenek voltak – egyesek szerint egészen a repülő szigetekig felért néhány, és még kommunikálni is tudtak az ott lévőkkel. Bár a fajok csöppnyi méretük miatt mindig a nagyobb példányoktól félnek, az óriásoknál ez a hiedelem teljesen alaptalan; valójában mindig a fiatalabbak és a pár méteresek, a kisebbek számítottak agresszívnak, és az egyre nagyobbra növők pedig a korral és méretükkel együtt bölcsebbek is lettek. Persze, ez nem feltétlen van így – a megőrült, több száz méteres égimeszelők a háborúkban is okoztak problémát…